Ömböli János s Kiráj Jánoska komások vótak Szembe laktak egyik a másikval. Kiráj Jánoskáné erőst tiszta asszon vót. Abba az üdőbe sehol se kellet lehúzni a lábbelit, csak nálik. Ezétt sokszor még ki es csufolták. Egy tavasszal János bám a kapuba állott s Kiráj Jánoska eppen kijött.
- Aggyon Isten, komámuram!
- Aggyon Isten.
Köszöntötték egymást, ugye.
- Jőjjön komám nálunk – aszongya Kiráj Jánoska.
– Nem menyek – aszongya János bám. – Ne mejen sár van itt keresztül s komámasszon nem szereti.
- Eppe azétt – aszongya Kiráj Jánoska.
– Ehe – s evel János bám elindult keresztül, de mindenütt a legnagyobb sárba lépett. János bám – Kiráj Jánoska bément, s János bám meg ment utánna. A gángajtóba megállott. Aszongya Kiráj Jánoska neki, hogy:
- Há jőjjön komám bé!
Erre asztán János bám aval a sáros lábával elkezdett dobogtatni, elindult béfelé s erőst monta, hogy:
– Nem mehetek bé, me ne mejen sáros vagyok! – s aval a sáros lábával mind esszedobogtatta az ereszt s aval kiment.