Rég a falunkba szokás vót a kalákás munka. Ha valaki valami nagyobb dologba fogott, akkor jöttek az emberek segitteni. Eccer többek között téglát hortak valakinek. Ment vaj tíz szeker bé a téglagyárba, ott egymásnak segéltek, megrakottak, amikor osztán elindultak, akkor jöttek az egésszen. A falu végin lakott egy kéváncsi ember. Amikor meglátta a hosszu szeker sort, hát erőst kéváncsi vót, hogy vajon hova viszik a téglát, s hamar kisietett a kapuba s eppe János bám haladott el a kapu előtt. Rejakérdezett, hogy:
– Minek viszik aszt a téglát?
János bám meg aszongya, hogy:
Lekvárnak. Nye! – rejaszollott a lovakra s ment tovább.
(Lőcsei Antal gyűjtése)
A téglahordás