Valamikor a kotló erőst nagy becsübe vót, s legtöbb hejt az ereszbe, az ágy alá vót megültetve. S há, Mozi Mátéjéknitt es ott vót, az ágy alatt. Kicsi Máté erőst szökdösött az ágyon. Aszongya az annya neki, hogy:
– Fijam, ne szökdöss az ágyon, me leszakacc s a kotló alatta van.
Aszongya Máté, hogy:
– Kotlót ültetett, anyoka?
– Igen. – aszongya az annya.
– S há hány tojás van alatta?
– Tizennyóc. – aszongya az annya.
– Ehe. – kezdett Máté számolni: – 18 tojásból kikel most 18 csürkecske, akkor jövőre lesz 18 kotló, a mindegyik kikőt 18 csürkecskét, s akkor aszt ha mind megültessük, amikor kikőtik a csürkecskéket, akkor elaggyuk, s veszünk egy csikkócskát, s amikor a megnő, én ara felülök, s akkor gyihá, gyihá, csak úgy nyergelek, – jól megszögdöste magát az ágyon, az ágy deszkája leszakatt, s abbiza nem csak a tojások mentek tönkre, hanem még a kotlónak es kitörött a nyaka, akkor osztán az asszon elragatta a seprüt s vágjad Mátét, hogy:
– Ugye, megmontam, hogy ne szökdöss az ágyon? – s így osztán se kotló, se csürke.
(Lőcsei Antal gyűjtése)