Hol vót, hol nem vót, az Óperenciás tengeren es túl vót egy kicsi falu s annak a széjin lakott egy kicsi házocskába egy öregasszon. Eccer elment egy kicsit beszélgetni a faluba. S biza, addig beszélgetett, hogy bészürkönyödött. S amig lassacskán hazacammogott osztán, mán egészen setét lett. S amind lépett vóna bé a házba, hát, ugye, akkor nem vót bézárva az ajtó, lehet ajtó se vót, hajja, hogy odabé valami sotor. S amind lépett vóna bé az ajtón, há békiájtott, hogy:
– Ha! Ki van odabé? – Hát, ugye nem látott, bent setét vót imán. S persze, odabé egy farkas vót s ahogy az öregasszon bészollott, a’ megejedett s amin felszökött, hát a tálast felboritotta s ott az a sok plétángyér s csereptángyér erőst nagy dörömbölésvel, csörömpölésvel a nyakába hullott a farkasnak. S a’ megejedett, az ajtón ki akart szökni, s az öregasszon, amind az ajtóba állott, há a lába köszt hogy kiugorjon, ugye, kicsike vót az öregasszon, s felkapta a hátára a farkas s futott vele. Az öregasszon meg a setétbe nem látta, hogy mi történik, ki viszi ojan sebessen, s elkezdett kiábálni, hogy:
– Lassabban komámuram, lassabban! Héccer mentem férhez, de ejen sebessen, ekkora derenducával még eccer se vittek.
De biza csak nem állott meg a farkas, vitte tovább az öregasszont, s hogy osztán szegénvel mi lett, én se tudom, de sose került meg.
(Lúcsei Antal gyűjtése)