
RÓZSA SÁNDOR ÜRMÉNYHÁZÁN
Az öregapámtul hallottam, hogy Rúzsa Sándor itt járt két betyárral. Vaskerekű kocsin jöttek, oszt ott száltak meg, ahun most a Kószó Misa lakik. Behajtottak az udvarba, de mán valaki szót nekik, hogy vigyázzanak, me kint van a faluba nyóc csendőr.
Még nem is érkeztek kifogni, amikó mán, hogy hogy nem, meggyüttek a csendőrök, oszt beszótak nekik, hogy adják meg magukat. Erre oszt Rúzsa Sándor kiszót, hogy mé nem gyüttetek nyócan, amikó Szegeden vótunk, akkó majd elbántunk vóna veletek.
Ekkó elkezdődött a lüvődözés. Az egyik betyár fönt maradt a kocsin, a másik pedig, amelyik haslüvést kapott, kivezette a lovat az utcára és a lovat mellette vezetve a nyergén körösztül lüvődözött a csendőrökre. Egyet le is lűtt, de akkó valamelyik lelűtte a lovát. No, de a betyár nem ijedt meg, hanem béugrott abba a házba, ahun ma a Cseh Poldi lakik. Nem tudom má, hogy hívták azt az öregasszonyt, akihön bement, csak kivett egy zacskó aranyat és azt mondta, hogy tegye el, mer űneki mán úgy se kő többet.
Akkor oszt a konyhábul a betyár bément a szobába, belecsavargózott egy nagy subába, oszt bément az ágy alá. A csendőrök tudták, hogy hova ment bé, oszt odamentek az oldalablakhon, tudja, valamikor olyan kis oldalablakok voltak. No, oszt mondom, elkezdtek lövődözni az ablakon körösztül. A betyár is elővette a revolvert, oszt ű is agyonlűtt egy párat ám.
Mikó osztán elfogyott a gojója, emezek addig lűttek bé az ablakon, még nem gondolták, hogy a betyár halott. Akkó oszt bémentek a szobába, kihúzták az ágy alul a betyárt és kihemperítették a subábul. Hát, akkó nem kifordult a subábul még egy pisztoly. Aszt mondta ekkó a betyár, ha még tudom, hogy ez nállam van, máma még elmentetek volna a paradicsomba.
Míg ezek lövődöztek, Rúzsa Sándor lement a kert alá. Ott valamikó ördögcérna vót. Várjon csak, nem is, oda egy másik betyár ment. Rúzsa Sándor közbe lóra ült, oszt iszkiri, többet nem fordult meg a faluban.
Hogy ez igaz, bizonyítja a két vaskereszt a temetőben, oda vannak eltemetve a csendőrök. A két betyár meg a szegedi közjegyzőnek a fiai vótak, azokat meg a temetőárokba temették el.
Kincses János (Ürményháza)