A pecellói meg a mohoji lakósok régi idők úta versengésbe átak egymássa. Versenyeztek abba is, melliknek van szebb templomja. No, a mohojiak, hogy véletlenű alú ne maradjanak, épitettek egy gyönyörű templomot. Körülötte szép virágoskertet szobrokká díszítve.
Megtudták ezt a pecellóiak, oszt azt mondják, nem hagyják ők ezt annyiban. Ekűdtek egy cigányt Mohojra, hogy valahogy csapja má be az ottaniakat, mer még majd asziszik, ténleg szebb az ő templomjuk. El is ment a cigány Mohojra. Szétnéz, hát látja, hogy a templom az udvar közepin áll. No, neki se köllött több, így szól a mohojiakhó:
– No, kendtek is valami nagyon okossak! Hogy néz az ki, hogy az udvar közepin áll ez a templom. Nézzenek végig a házakon ketek? Mindegyiknek kint az eleje a fronton, a templom meg bent éktelenkedik az udvar közepín.
Összegyugták erre fejüket a mohojiak, oszt aszondják, igaza van a cigánynak. De mán most mit csináljunk? Nem bonthatjuk le ezt a gyönyörű templomot.
Aszondja erre a cigány:
– Hasaljanak neki ketek, oszt tolják egy kicsit előbbre.
Tetszett a mohojiaknak az ötlet, nekigyűrkőztek vagy húszan. Tolták, nyomták azt az irgalmatlan nagy épületet, csak úgy szakadt nekik a víz. Még borsót is szórtak elé, hogy guruljon, de bizony az nem mozdult. Mikó má jó kimelegedtek, ledobták magukru a ruhát is, oszt folytatták.
A cigánynak se köllött több, amikó meglátta a nagy rakás ruhát, fogta őket, oszt míg a mohojiak a templommá kínlódtak, egyugta őket egy burgyingba. Nemsoká előgyünnek a mohojiak a teplom megű, hogy megnézzék, mennyit gyütt előre, hát eláll szemük, szájuk, mer a ruhák, amiket a templom elé raktak, nincsenek sehun. Tanakodnak, hogy hova lehettek. Odaszól erre a cigány, hogy:
– Jaj, de buták kendtek. Odatették őket a templom elé, oszt rátolták a templomot. Megvannak azok, csakhogy a templom alatt.
No, erre a mohojiak rögvest fogták magukat, oszt nyomd a templomot visszafelé. Amikor a cigány látta, hogy jól belemelegedtek a munkába, fogta a ruhákat, oszt uzsgyi. Meg se át Pecellóig.
Estefelé a mohojiak megunták a munkát. A ruháknak meg se híre se hamva. Összegyugják a fejüket, gondókoznak, hogy hova tünhetett a gúnyájuk. Egyszer csak az egyik nagybajúszú atyafi elkáromkodja magát:
– Adta, teremtette, füstös cigánnya! Nem elég, hogy ellopta a ruhánkat, hanem még a templomot is visszatolatta velünk!
Azúta is az udvar közepén áll a mohoji templom.