Egyszer a törökök el akarták pusztítani Márkó királyt. Legyőzni nem birták, hát arra terelték a boszorkánykút felé, abba a hétfejű sárkány tanyázott. Ő, olyan kitartó és erős ember, hogy a sárkánytul féljen? Éppen azért is elment a boszorkánykútho. Mikor a sárkán kidugta az első fejit, mer hét vót neki, meg nagy vastag hosszú méteres nyaka, az első fejit rögtön lecsapta, de másztak fölfelé a többi fejek is. Azt is mind levágta, és aztán beleszúrt a lándzsával úgy a sárkánba, hogy kihajintotta a boszorkánykútbol. Ez a sárkán húsz méter vót, ha még nem hosszabb, de azér Márkó király megharcót vele. A sárkánfejeket összeszedte, és apróra összevágta, elküldte a török szultán sátorába. A törökök nem tudták, milyen hús, látták, össze van jó aprítva, paprikást főztek belőle. A méregtül, ami a sárkánfejekbe vót, elpusztult jó pát török csapat. Így mérgezte meg Márkó király a törököket. Nem jártak túl az eszén, akarták, hogy meghaljon, de Márkó király ügyesebb vót, űket tette el láb alul a méreggel.