Vót egy szegén embör, a feleségive élt. Gyönyörűszép eladó nagylányai vótak. De ojan szögénség vót abba az időben a világba, hogy munkát nem kaptak, oszt nem vót mibű őtöztetni, szögényül éltek.
Irta az újság, vásár lösz Nagybikácson. Abba a vásárba jó lönne bemenni, de nincs píz, nagyon kevés. De csak bemén ű, szétnéz a városba. Egyik lánya is monta, másik lánya is: – Édösapám, bár neköm vögyön ruhát. – Édösapám, énneköm is vegyön ruhát! – Hogy vegyök, mikó nincs rá péz? Akkó nem tudunk mibő élni, ha nem lösz péz a házná.
Úgyhogy elindút az embör nagy gondda a vásárba. Ahogy mönt gondjába gondoskodott lehajtott fejje, még tán mög se látta vóna, a vásár szélin át egy ember három gyönyörű fekete hízott disznóva, árúta. Aszongya: – Bácsi, gyüjjön, vögye mög a disznót. – Ó, – aszongya, nincsön neköm ere pénzöm. – Aszongya: – Nem is pézé adom én ezt, bácsi. – Aszongya: – Hát, mijé adod? – Aszongya: Három szójé. – Ó, mijí adod? – Aszongya: – Három szójé. Estére mék a három szójé. – Jó van, aszongya, annyijé mögvöhetem.
Mögvötte, kezet csaptak, enyém a disznó. Hajti a három disznót, de azok ojan kövérök vótak, hogy allig tuttak mönni. Hazaért az embör. Mán kint várták a lányok, hogy mit visz nekik az apjuk. Szalad be a legöregöbb lánya: – Édösanyám, három gyönyörű hízódisznót hajt az én apám. – Ugyan, ne mondd! – Aszongya: – Mive hajtaná, mikó még péze se nem vót?
De a másik is szalad be: – De, anyám, ojan gyönyörű három hízott disznót árú, hajti, hogy még ijet nem láttam.
Hát, ténleg kimén az asszon és láti, hogy gyönyörű három disznó, de mán úgy pihegtök, hogy maj megfullattak a kövérségtű. Melög is vót egy kicsit. Hazaértek. Kinyitogatták a kaput, hogy könnyebbön behajcsa üket, mindgyá lefeküttek. Semmi. – Rögtön összeszönni a szomszédokat, meg a komát, komasszont, oszt rögtön levágjuk a disznókat, mer azok nem maradhatnak, mögfullanak a kövérségtű.
Úgyhogy összehítták ott a szomszédokat. Mingyá üstöt, üstházat, mingyá leszurkáták üket, ojan gyorsan ebántak a három disznóvá, hogy hihetetlen vót. Majd rájuk gyütt ám az este. Akkorára mögfőtt ám a jó paprikás, oszt leűtek önni, ösznek.
Odaér két embör, ojan szegén őtözetűek. Azt mondják, hogy melik itt a gazda. Jelönközött, hogy én vagyok, aszongya. – Mondja, – aszongya, – nem kaphatnánk mink itt szállást? Mer, – aszongya, – még két faluba kő mönnünk, ránk sötétödött mán, este van. – Hát, – aszongya, – jó lönne egy kicsit mögpihenni valahun, osztán hogyne annának szállást.
Oszt mongya az embör: – Mink – aszongya – többen vagyunk, ágyat nem bírok anni, de itt a konyha, hozunk be szalmát, leteríjjük pokrócca, itt mögalszanak röggelig. – Hejös, mögalszunk mink itt is. – Mög még – aszongya – jó paprikást is birok anni, vacsorát, mer gyönyörű három disznót vágtam.
Asz mongya az asszon rá erre: – Hát, mos má osztogassa kend, mer kapott kend disznót, mos má mindön gyüttmöntnek teríjjen, ken, kell mindön gyüttmöntnek önni – aszongya.
Erre asz mongya az egyik embör, hogy: – Pétör, tödd az ajtóra a kezedet, a kilincsre. – Pétör rátette a kilincsre a kezit. Odaért kívül aki mönt, az ördög. No, nagyot rúgott az ajtón. Aszongya: – Együttem a három szójé. – Asz mongya a Jézus: – A másikon mán vissza is möhecc. – Asz mongya: – Ket-tő. – Aszongya ezen mán visszamöhecc a másikon. Aszongya kívű az ördög: – Há-rom. – Aszongya: – Akinek három nagy eladólánya van, három nagy bödön zsírja, az nem szorú tehozzád egy főzeté.
Akkó mögharagudott az ördög, mögrázta a házat úgy, hogy össze-vissza repedözött a lakás. Ha Jézus meg Szent Péter benne nem lött vóna, bizon, hogy az rájuk dűt vóna. Úgyhogy de az vót a szöröncséje, hogy Jézus mög Szent Péter benne vótak. Összerepedözött, de nem dűt össze.
Akkó oszt aszt monta Jézus: – Mos má mennyünk tovább, nem akartunk mink szálást, csak azé gyüttünk, hogy mögmöncsem a három lányodat, mer elvitték vóna, evitte vóna az ördög a három lányodat a három disznójér.
Hát ezt sokat emlögette az én apám, me ez való igaz, még máma is él, aki emonta. Ez igaz történet vót.
Báló Julianna (Muzsla)