Amikor még Gyurgyován laktak a telepesek, és az Al-Duna-kanyar hetedik öblözeténél befejezték a töltés biztonságosnak vélt szakaszát, amely a leendő termőföldjeiket megvédhette a Duna sodró árjától, megnyugodtak a népek. De alighogy elkezdték a föld művelését a kiszárított mocsarak, semlyékek mentén, máris jött a nagy árvíz, amely újra áttörte az öblözetet, elmosta a földből épphogy kisarjadt terményt, de a lapályos területen is a már ki tudja hányadszor újraeszkábált kalyibákat is, az utolsó kulipintyóig.
Földönfutóvá tette a már-már megfogódzott telepeseket, akik ekkor szekéren, kétkerekű taligán, talicskán vagy a derékig érő vízben gázolva tekenyőkben mentették a családot és az ingóságaikat. Mikor végre a magaslatra kapaszkodtak, látták, hogy Isten ismét megbüntette őket, mert egybevágó víztükör volt a határ.
És elszomorodtak. De jó néhány nap múltán az árvíz igen gyorsan visszavonult, s napok múlva a szántóföldeken már csak az örvényszerűen közlekedő víz kiásta mély tócsák jelezték a nagy pusztítást.
Ekkor azonban egy kis öröm is vegyült az ürömbe: nem vesztek éhen, mert ezekben a vizes lapályokban nagy halak, sőt óriási harcsák rekedtek meg: a pocsolyák szorításában tehetetlenül vergődtek, a népek pedig kapával, szalmatépő kankóval, gereblyével s egyéb kéziszerszámokkal, amelyek épp a kezük ügyébe kerültek, gyűjtögették őket szekérderékra. Egy részüket lesózva megszárították, -füstölték, vagy még frissiben elhordták a temeskubini vagy a pancsovai piacokra, s eladták. A népes családok, s főként a gyerekek, akik örökké sóvárogták a halat, most napokig valóságos hallakomákat rendezhettek…
Ekkor történt, hogy a kincstár végre új telepes házakat engedélyezett a Dunától távolabb eső magaslatra, hogy többször ne történjen meg az árvízi veszedelem. Így kezdték építeni Székelykevét, mint mondták, „hogy megmaradjunk a jövendőnek”.
- Gyurgyova, Gyurgyevó (Đurđevo) az Al-Duna kanyarulatánál, a Duna árterén létesített legdélebbi település, amely több éves kiöntések után teljesen megsemmisült; megsemmisülése előtti évben nevezték át Rádayfalvának; utódtelepülése lett a néhány kilóméterrel odébb magaslatra épített Székelykeve
- semlyékek vizes kátyúk
- öblözet folyó menti, ingoványos, mocsaras földrész
- tekenyő fateknő