Feketics környékén élt egy híres betyár, Rózsa Sándor. Már a neve is – betyár – azt jelenti, hogy lopásból élt.
Rózsa Sándornak volt egy bandája. Ő mondta meg a többi betyárnak, hogy merre induljanak zsákmányért. Mindegyik betyárnak más irányt szabott. Éjszakánként felült a lovára és végigjárta a tanyákat. Honnan mit ért, azt vitte el.
Egy téli éjszakán Rózsa Sándor magához vette a pisztoját s felült ügyes lovára. Az irányt egy olyan tanya felé vette, amely még ismeretlen volt a számára. Sajnos, ez a tanya elég szegényes volt. Nem talált semmi olyan zsákmányt, amely vonzotta volna. Óvatosan megközelítette a padlást. Volt mit látnia! Elől egy gömböc lógott, utána sorakozott több nagy sonka. Az egyik vállára vett egy sonkát, a másikra a gömböcöt. Ebben a pillanatban ajtócsikorgásra lett figyelmes. Gyorsan a tetőre szökött, majd onnan ügyesen a lovára ugrott a gömböccel és a sonkával együtt. A gazda észrevette, de már késő volt, mert Rózsa Sándor pillanatok alatt elillant.
Ezt a történetet a nagymamámtól hallottam.
Vajda Annamária (Feketics)