BATINÁNÁL A KŐBÁNYA FÖLÖTT állt egy vár. Leányvárnak nevezték, mert egy vénlányé volt, akit vörös hajáról mindenki csak Vörös Mártának hívott. Övé volt a sok szőlő a baranyai dombokon, övé volt a rév is a Dunán. Vörös Márta az utasokkal, akik a Bácskába akartak átkelni vagy onnan vissza, egy aranyat fizettetett. Aki nem tudta megfizetni a révpénzt, azzal két hétig kapáltatott a szőlőjében.
Amikor egyszer Mátyás király paraszti gúnyában akart átkelni a Dunán, a révészek nem akarták átvinni, amíg meg nem fizeti az aranytallért.
– Nem igazságos ez! – mondta Mátyás. – Egy borjú árát adjam a révre?
Meghallotta ezt Vörös Márta, s korbáccsal végigvágott a király hátán.
– Majd én megtanítalak az igazságra! – mondta az úrnő. – A szőlőbe vele!
Közrefogták Mátyást a hajdúk, és a szőlőbe kísérték. Kapát nyomtak a kezébe, hogy kapáljon.
Egy legényke már ott dolgozott.
– Hát te hova igyekeznél, öcsém? – tudakolta Mátyás.
– Anyámhoz mennék, mert nagyon beteg – panaszolta a fiú –, de előbb meg kell szolgálnom a rév árát.
Mátyás megsajnálta. Pár lépéssel a legény előtt haladt, és a sorába, egy tőke mellé egy aranyat dobott.
– Ne kiabálj! – szólt rá Mátyás –, mert elveszik tőled. Inkább iparkodj a révre!
A legény megtorpant!
– Ahol egy arany van, több is akad! Kapáljunk tovább, hátha neked is találunk egyet!
Mit volt mit tenni, a király még egy aranyat ledobott a társa sorába. Az meg is találta.
– Neked is találtam egy aranyat, bátyám! – súgta oda.
Másnap át is keltek a Dunán. Ott mondta meg Mátyás a legénynek, hogy kivel dolgozott együtt. Adott neki útravalót is.
Batinára kengyelfutót szalajtott pecsétes levéllel, amint Budára ért. Ez állt a levélben:
„Te kegyetlen Vörös Márta!
Rögtön gyere Budára! Ha nem jöhetsz, levelet küldj! Akkora bőrt szabass a hátadból, amekkora az én levelem, arra írd le a kegyetlenségeidet! Küldd azonnal a kengyelfutómmal a bőrödet!”
Vörös Márta mát tudta, hányat ütött az óra. Befogatott hatlovas aranyhintójába, és a legmeredekebb partról belehajtott a Dunába.
Harmadnapra kivetette a víz Vörös Mártát és az aranyhintót egy kis falu előtt. Kifogták a halászok, és az asszonyt is, a hintót is beásták a hegyoldalba.
A kis falut Vörös Mártáról Vörösmartnak nevezték el.