A Délvidéken, a mai Vajdaságban a Bánsági-Bánáti pusztában, a Tisza bal partjától mintegy 10 kilóméterre, a Törökbecse-Beodra-Torda alkotta háromszög középső részén, a Vince-ér partján, egy enyhén kimagasló dombon, a Szent György-vonalak találkozásánál, lakott településektől távol áll a romos aracsi Pusztatemplom, árván, magányosan, elhagyatottan, gazdátlanul, hirdetve az odatévedt vándornak a régmúlt idők dicsőséges időszakát, nagyságát.
Csonka tornya, romos falai messzire látszanak a sík vidéken, hatalmas méretei kiemelkednek a táj fölé, melynek titokzatos kinézése lenyűgöző látványt nyújt az arra járóknak.
A Pusztatemplom északi oldalán levő négyzetes udvar körüli zárdának csak az alapjai vannak még meg, a körülötte levő valamikori Aracs településnek (oppidum Aracsa) viszont még a nyomai sem látszanak. Az aracsi Pusztatemplom a román stílus jegyeit viseli magán. Alaprajzát a bencés templomok sajátosságai jellemzik. A 26 méter hosszú, 15 méter széles téglaépítmény faragott mészkővel díszített. Eredetileg torony nélüli, háromhajós, három apszisos, boltozott, bazilikás elrendezésű. Három félköríves szentélye egy vonalban helyezkedik el. Kereszthajó nélküli, de az apsziszok előtti szakasz nyújtottabb, mint a többi. A hajókat nyugat felől alul 2-2 nyolcszög alaprajzú pillér, a szentély felőli részén úgynevezett „bővített görögkereszt” pillérpár választja el. A mellékhajókat és a főhajót is téglányi alaprajzú mezőkre szerkesztett bordás keresztboltozat fedte.
Nyugati toronypár nincs. Valószínűleg nem is épült fel, mert építés közben eltértek az eredeti tervektől. Az északi csúcsíves torony később lett hozzáépítve. A torony felső része nyújtott nyolcszögű, a legfelső részei és a toronysisak a kereszttel leomlott, elpusztult.
A torony alsó részét a keleti, északi és nyugati oldalon egy-egy nyomott csúcsívű, tégla kereteléssel egybefogott, kettős csúcsíves ikerablak tagolja. Ebben az időszakban, amikor a csúcsíves tornyot 1380 körül hozzáépítették, a főhajó tetőgerinc magasságát is megemelték. A tetőzetek faszerkezetűek voltak, a lefedés mázatlan cseréppel történt. Az apsziszokat tető fedte, melyeknek kőből faragott kis felkörös párkányzatuk volt.
A külső homlokzat valószínűleg nem, ám a belső felületek vakoltak voltak. A padozat vörös márványból készült.
A hat pillér és a két gerinchordó faloszlop fejezete kőből kifaragott leveles díszű. Kivétel a főapszisztól délre fekvő gerinchordó faloszlop fejezete, ahol emberi alak tartja a vállkövet, mint Atlasz az égboltot.
Ugyanezen faloszlop fejezetének déli oldalán a levéldísz fölött jobb arcrészét tenyerével megtámasztó félfigura látható.
A nyugati főfalon a főhajó északi és déli sarkában a boltozat íveit emberi fejet ábrázoló gyámkő tartja, amely feltehetően az építész (építészek) portréja.
A nyugati homlokzat középtengelyében helyezkedik el az oromzatos kapu, a főhajóba vezető bejárat és felette a rózsaablak, amelyet külső oldalon kétlépcsős pálcatagokkal gazdagított keret szegélyezett. Ezt követte a 12 ívből álló másodlagos tagozat, melyhez ívenként küllők csatlakoztak. A belső oldalon az ablaknak külön keretezése nincs.
Legfelül a homlokzaton jól látható a kereszt helye, amely mintegy másfél méterre benyúlik a homlokzatba. A kereszt valószínűleg vasból készült s 2,5 méter magas lehetett.
A mellékhajók 2,5-3 méter magasságú falait nagyrészt az 1972-76-os években állították helyre, ugyanúgy az északi ívsort is, a déli ívsorból pedig csak a keleti és nyugati falhoz kötődő ívet.
A Pusztatemplom a mai napig így áll, jobb sorsra várva.
A nyugati főfalon a főhajó északi sarkában fej alakú gyámkő, déli sarkában pedig egy teljesen elmosódott fej alakú gyámkő látható