A Tisza menti község köpködőjén csoportba verődve álldogálnak az emberek. Beszélgetnek, megtárgyalják a világ folyását.
Ott hajt keresztül a piactéren a községi előfogatos is, aki a féderes ülésen fontoskodó adóvégrehajtót és annak becsüsét viszi kifelé, riogatni a tanyasi parasztokat.
A könnyű fogatot egy ló húzza.
– Hát a Derest hun hagytad, koma? – veti oda a kocsisnak egyik ismerőse.
Egy ott ácsorgó földműves csendes epével megjegyzi:
– Hagyja csak űket a fenébe! Ennek a két tintás ülepűnek a tudományát egy ló is elbírja.
Arra egy ló is elegendő