Valamikor réges-régen érkezett egy levél Tatárországból postaszekéren. A Pesti Napló 1863. szeptember 12-én közölte, hogy ne merüljön feledésbe. Így szól a tartalma: „Én Barát János, 120 Esztendős Ember Írtam tatár országban, Pötös nevű városba, nagy Lelkem reszketve, hogy a királyi Ersék Apatiba vagyon sok számú penz, a Vasas Kénos Klastromának és Szentség háznak háttján vagyon két Torony, es ket torony között a Földbe vagyon egy kü bolt, es abban vagyon 40 kila Penz, 100 ezüst Táll, 100 ezüst Tányér, 100 ezüst Kanal és 100 ezüst késes villa. Ezek a királyi Ersék kéncse. Ezen kívül Szur Tsapojé két ládával, a királyi Ersek udvari szabojáe egy ládával, Ezeket pedig Keresztény ember azért irtam, hogy annyi sok számu penz nevesszen ott, a Földben. Ismét vagyon Egy ládával mind arany, ket ládával mind garas, 62 ezüst Tall, 62 ezüst Tányir, 122 ezüst Kanalakkal együtt. Esmét azután lepj egyet akar a Torony Falatul, akar a Templom Falatul mindenkiröl a közepire lépsz, ott is vagyon 40 Ember Terhe penz, egy öreg vasas ládába, ket Faragott kü között, a pedig 40 emberé volt és a ládának is 40 Fiókja volt, a láda végén egy erős vas lánc Fel eresztve és annak a vegen egy rész kereszt. En Kerecsényi Imre a ki abban a királyi Erseknek a komornyikja voltam, mikor azt a kincset oda be Tsinaltak, de mar en regi ember vagyok, es soha többé oda nem mehetek hanem te Kerecsényi János ötsém tsak a kett Torony között valo Boltot keresd meg ha lehet, azt ugyan nem könnyű meg talalni, mert nagyon elvagyon Sijesztve, az Ajtaját is nehez megtalálni. A Maroson tula, Bánátba Bacidra és Basahida között a mostani neve szerint az aratsi Puszta Templomnál a Fekete viz Partján.“
E levél hatására Szentesről 1863 őszén egy csapat magyar ember jött a Pusztatemplom romjaihoz kincset keresni. Hatósági engedéllyel felásták, feldúlták a környéket. A mindenható Isten haragra gerjedt a szentesiek e tette miatt és még az év 1863 decemberében Luca napján hatalmas szélvihart küldött a Pusztatemplomra, amelynek tornyai ledőltek, örökre elrejtve a kincset a lelketlen, kapzsi emberek elől. A levél Jung Károly: Az emlékezet útján c. könyv 117. oldalán található meg.