Az idősebb tordaiak elbeszélése szerint a Pusztatemplomot a becsei várral összekötő alagútnak volt egy elágazása Torda felé, amely része az 1800-as években a tordai betyárok búvóhelyéül szolgált.
Tóth Gál József elbeszélése szerint 1906-ban, amikor a Susány utcában B. Katalinnál kutat ástak, a kútásó munkások rábukkantak egy alagútra. Az alagúton három méter vastag földréteg volt, a magassága 1,5 méter, szélessége 70 cm, építése boltíves volt. A kút a mai napig megvan, de mivel az utóbbi 50 évben nem használták, beomlott.
Csíkos Verona Ágnes elbeszélése szerint 1918-ban, amikor a családi házukat építették a B.Kidrič utca 39. szám alatt, a munkások a ház alapjának ásása során egy alagútszerű nyilást találtak, amelyen 2,5 méter vastag földréteg volt. Az építése boltíves volt, téglával kirakva, a magassága 2,5 méter, a szélessége 2 méter lehetett. A hátborzongató fekete nyílásba senki sem mert bemenni. A következő nap a munkások befalazták, majd ráépítették a házat.
Kocsis János a B.Kidrič utca 43. Számú ház tulajdonosának elbeszélése szerint, a ház első tulajdonosa, Sz. József javításokat végeztetett a házon és ez alkalommal az egyik közfal alapjának ásásakor egy bolthajtást talált, amely téglából volt kirakva, vasajtóval. A bolthajtáson 80-90 cm vastag föld volt. A vasajtó 2 méter magas, 1,5 méter széles volt. Nem nyitották ki, így nem lehet tudni, mire volt építve. Kocsis János még azt is elmondta, hogy amikor nagyobb teherautó halad a ház előtti főúton, a föld megremeg a szobában.
Amíg régészek, történészek nem tárják fel a helyszínen e maradványokat, ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak.