A törökbecsei Szalai Pál meséje nyomán írta Vajda János
Öregapám mesélte, hogy a Pusztatemplom össze van kötve alagúttal a becsei várral. Az alagút egy része a Tisza alatt halad. Az alagút olyan széles, hogy két lovas katona elfér egymás mellett. 1551. szempember 18-án, amikor a török hadak ostrom alá vették a várnak megerősített Pusztatemplomot, a védők látva a nagy túlerőt, az első ágyúlövés után ezen az alagúton menekültek el, mentve életüket. A törökök, amikor bevonultak a Pusztatemplomba, nagyon elcsodálkoztak, hogy a védőknek se hírük, se hamvuk. Feldúltak, átkutattak mindent, de az alagút bejáratát nem tudták megtalálni, mert az jól el volt rejtve.
A későbbi idők folyamán betyárok használták a Pusztatemplom alagútját búvóhelynek. Akkor már nem volt végig járható az alagút, mert a becsei vár felőli része a Tisza alatt beomlott, csak a Pusztatemplom felőli titkos bejáraton lehetett bemenni. Amikor a betyárokat a pandúrok üldözőbe vették, a betyárok eltüntek a pusztában lovastul-emberestül, mintha a föld nyelte volna őket.