A XVIII. Században Magyarittabét sziget módjára nagy vizek zárták körül. A mocsaras vizek határai voltak: Csenej, Zsombolya, Csuja, Udvarnok, Szentgyörgy, Párdány, Ivanda, Dinnyés, amelyek összesen kettőszázezer hold vizet határoltak.
Ebből az időből származik egy történet, amely máig is él a nép ajkán.
A Csuja felé vezető, részben víz alatt levő út egy kanyarulata igen mély volt. Egy vidéki kereskedő nem ismerte az utat, és áthajtott egy kocsirakomány füstölt szalonnával, s mindenestül beleveszett a mocsárba.
A nap forró heve megolvasztotta aztán a zsíradékot, és a víz felszínén úszott.
Ezért ezt a helyet Magyarittabén még most is Masna Barának (zsíros mocsárnak) nevezi a nép.
Magyarittabé
A Masna bara nevének eredete